Koncepció, rendezés: Tatai Mária Táncosok: Gálik Éva, Kántor Kata, Stubnya Béla Koreográfia: Tatai Mária és a táncosok Jelmez: Barna Zsuzsanna. Operatőr: Kővári Miklós, Tatai Viktor Vágó: Soós Miklós – LABEL Studio Az előadás helyszínei: MU Színház, Nemzeti Táncszínház, Panboro
Színház, Gödör Klub
A táncelőadást Isadora Duncan (1878 – 1927) élete és művészete ihlette.
A darabban két táncosnő formálja meg Isadora alakját. Egyikük korabeli
stílusban mintegy a táncosnő vágyait, ideáit táncolja el, másikuk
kortárs hangnemben ábrázolja, hogy ma hogyan is állunk Isadora
eszményeivel. A két táncosnő egyetlen személy két énjének is tekinthető,
de akár léleknek és testnek is láthatjuk őket: az emberben rejlő
kettősséget bontják ki több tételben. A női karakterek mellett a férfi
társ is fontos szerepet tölt be, ahogyan az Isadora életében is történt.
1. Vágy az igazi művészetre.
Útkeresés bátyjával, Raymonddal.
2. Választás: Párkapcsolatban élni vagy a művészet papnőjeként…
3. Választás: Megállapodás és anyagi biztonság Paris Singerrel,
amely azonban aranykalitkának bizonyul.
4. A halál érintés: gyermekei halála és az első világháború
eseményei.
5. Kiútkeresés és remény: 1921-ben Moszkvába, a szovjet
kommunizmusba hívták táncolni és tanítani. Itt a költő Szergej Jeszenyin
felesége lett.
6. Álom
7. Az utolsó tánc: Minden csalódás után is kész volt az
újrakezdésre. 1927-ben Nizzában remélt új szerelmet és új életet. Itt
érte a halál: hosszú, lebegő sálja egy sportkocsi kerekére tekeredett és
megfojtotta.
Támogatók:
Fővárosi Önkormányzat Színházi Alapja, Nemzeti Kulturális Alapprogram,
Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány, Aranytíz Ifjúsági Centrum, MU
Színház, Műhely Alapítvány, XII. kerületi Művelődési Központ, Trafó
Kortárs Művészetek Háza, Marton 2 Kft., IMPEX Hungária Kft., Bodóczky
István.
